Sokan hozzánk vágták, hogy a levegőbe beszélünk, és minden alap nélkül állítunk dolgokat, ami mögött nincs semmi. Ezeket a vélelmeket fogjuk most eloszlatni.
Az elmúlt hetekben, hónapokban, de mondhatnánk, hogy években többször írtunk a Jobbikról és arról, hogy valami nincs rendben a mozgalomnak beállított, de az elmúlt hetekben önmegsemmisítésre váltott párt háza táján. Látni lehetett azt, hogy a Gárda elintézése után a Jobbik most azoknak megy neki, akik még keményen kiállnak az ügy, de nem a pártvezetőik ügye mellett. A vezetőket most már teljesen el kell választani a becsületes nemzeti érzelmű tömegektől. De ahogy szokták mondani, elválik a szar a májtól, és a szar alatt most nem a becsapott hazafiakat kell érteni.
Sejthető volt, hogy valami nincs rendben ebben az alulról építkező mozgalomnak beállított, de valójában néhány ember és család érdekközösségében. Itt valami bűzlik, itt valami sántít. Ki a gyenge láncszem? Kik nem illenek oda? Kinek mi a szerepe? Jöttek a kérdések. Egy idő után nyilvánvalóan észre lehetett venni, hogy az alulról építkezőnek beállított mozgalmat felülről, pontosabban kívülről építik nagyon is tudatosan.
A módszereiket elemezve nem volt nehéz felismerni, hogy zsidó háttérmunka zajlik, és komoly átverés és megtévesztés áldozatai azok, akiket a nemzeti érdek jelszavaival megmozgattak. Jól megszerkesztve és megalkotva, de néha-néha kibukkan egy kis árulkodó jel. A kis jelek után jöttek a nagy jelek, és utána egyesek mohóságából származó mindent elborító düh, ami a Jobbik megsemmisülését vetíti előre a jövőben.
A cél egyértelmű. A korszakváltozással jelentkező nemzeti érzést kordában tartani, zsidó vezetés alatt, nemzeti alternatívaként tetszelegve (és adott időben akár nemzetszínű mentőövként szolgálva a zsidó hatalom átmentésére) lekötni az erőket, az életerős, tenni akaró hazafiakat háttérben tartani, ellehetetleníteni, lejáratni, kirugdosni, folyamatos csalódások által pesszimizmust gerjeszteni, és apátiába taszítani a jobbra érdemes követőket. Sok embert, aki megélte a gárda szétverését, tapasztalta a Jobbikban folyó eljárásokat, az életben nem lehet többé semmilyen ügy szolgálatába állítani. Kirúgott, lejáratott vezetők és szervezők, csalódott, apátiába esett követők, egy gyors nemzeti ébredés színe-virága letörve. De a fenti arcok maradnak, csak az arcuk hízik bucira.
A Jobbik meghatározó, sőt legmeghatározóbb figurája Szegedi Csanád volt az elmúlt időszakban. Rengeteg felszólalás, borzalmas mennyiségű előadás fűződik a nevéhez. Mindenhol ott volt, akár demonstráció, akár vonulás, akár tüntetés volt. Azonban nem látták nagyon éles helyzetekben, csak akkor, amikor a babérokat kellett learatni. Törtetés a javából. A Jobbik kihagyhatatlan figurája volt, a párt szószólója. Közben mondhatjuk, hogy annyira ment előre, hogy az már gyanússá is tette.
Megjelent egy könyv az elmúlt hetekben, amely Szegedi Csanád eddigi pályafutását mutatja be. Két részét találtuk érdekesnek. Az egyik a gyökerek című rész, míg a másik a zsidóságról szóló fejezet. Az elmúlt hetekben jobban híre ment, de már korábban is rebesgették róla, hogy származását tekintve zsidó. A nagymamája Klein Magdolna, akit még deportáltak is 1944-ben. A józaneszű nemzeti érzelmű feltette azonnal a kérdést, hogy mi? A megfontoltabb gyanakodni kezdett, az elvakult pedig egyszerűen legyintett és azt mondta, hogy így akarják kicsinálni szegény Csanádot, aki szívét és lelkét az ügynek szenteli, amiben bátyja Szegedi Márton is olyan sokat segédkezik. (Aki természetesen akkor lett hithű „hazafi”, amikor a valódi radikálisok már kitaposták előtte az utat, s akiket utána már ő taposott el az útjából.) Sokan a Jobbik elleni újabb támadásnak vélték, és átkozták a Jövőn.info-t és mindenkit, aki ezekre az „ártatlanokra” egy ujjal is rá mer mutatni. Rendben. Sokan hisznek még az ügyben, de meg lettek tévesztve. Meg lettek tévesztve és meg lettek vezetve. Itt az ideje végleg tiszta vizet önteni a pohárba. A Jobbikos szemfényvesztésnek ezennel vége!
A kérdés az, hogy kik a Szegediek. Ki Szegedi Csanád és ki Szegedi Márton?
